Az oxfordi Magyar Társaságot 1987 január 22-én alapították. Az alapítólevél aláírói Szajer Jozsef, akkoriban u.n. Soros ösztöndíjas Oxfordban és Robert Evans, történész, 1987-ben a Brasenose College tanára (jelenleg Regius Professor of Modern History). Az 1986-87-es tanév volt az első, amikor végzett magyar diákok egyéves továbbtanulásra érkeztek Oxfordba, a Soros Alapítvány és az angol Külügyminisztérium ösztöndíjával. Oxfordban ‘pótmamájuk’ let
t Kati Evans, Robert Evans felesége és oxfordi magyar könyvtáros. Az ő közvetítésével a magyarországi diákok rövidesen összeismerkedtek a már régebben Oxfordban és környékén elő magyar emigrációval és a Magyarország iránt érdeklődő, elsősorban egyetemi de más személyekkel is. Az összejöveteleknek formát kivánván adni, más számos diáktársaság mintájára, a magyar diákok megalapították a Társaságot és bejegyezték az Egyetem hivatalos fórumán.
Az első összejövetelek előadások voltak , helybeli, londoni és idelátogató magyarországi értelmiségiek szereplésével. Czine Mihály, Sarkozi Mátyás, Gomori György, Schopflin György, Czigany Lorant, Robert Evans, Nicholas Kurti, Mikes György, Péter László, George Cushing és George Szirtes voltak az első évek előadói között. Filmvetítések és a hagyománnyá vált Mikulás party és más partyk élénkítették a műsort.
1991-től a Társaságot Kati Evans szervezi, a mindenkori diákok (akik többnyire csak egy tanévre vannak itt) segitségével és a korábbi hagyományokra támaszkodva. A műsorok az évek során mintegy ‘szabadegyetemet’, szemináriumsorozatot hoztak létre Oxfordban. Kedvelt téma a magyar-angol kapcsolatok története és külön a magyar-skót, magyar-walesi, magyar-ír kapcsolatok (Nicholas Parsons, Marian Jones és John Dunleavy) Történelmi előadások (Michael Hurst: Trianon, Mervyn Jones: Eötvös József és más alkalommal: 1945, Zsuppan Tibor: a magyarországi választásokról és máskor a betyárokról) váltakoztak számtalan irodalmi tanácskozással, elsősorban a műfordítás (angolra fordítás) lehetőségeiről, fordítóink közül Len Rix, Kabdebo Tamas, Zollman Peter, George Szirtes, Gomori Gyorgy és Bernard Adams szólaltak meg és mutattak be elsősorban költőket: Kanyadi Sándort, Petri Györgyöt, Petroczi Evát és másokat, köztük Mikes Kelement. Egy-egy magyar nyelvű előadás az eredeti művek megismerését jelentette Hatar Győző és Gomori György estjeivel. Óriási élmény volt Oxfordban hallani és látni a magyar színészek közül Bubik Istvánt, Eszenyi Enikőt és a londoni Nádasi Myrtillt.
Az újabb előadásokba sikerült bevonni a már visszalátogató volt oxfordiakat és az itt éppen kutatókat is. ‘Saját’ diákjaink előadásai olyan széles skálát mutattak, mint kutatasaik, így hallhattunk előadást Bizáncról és Joyceról, az angol-magyar kapcsolatok történetéről és útibeszámolókat Indiáról és Albániáról. A természettudományok sem maradnak ki teljesen: Laszlo Solymar, Pallo Gábor és Brody Judit érintették a tudománytörténetet előadásaikban. Kiterjedt a műsor művészetekre is, volt orgonahangverseny és szóló hegedű koncert fiatal magyar zenészekkel, és a társaság örömmel támogatta az itt vendégszereplő Szkene Szinházat és a kolozsvári Magyar színház Ionescu előadását. Megismerkedhettek a hallgatók az angliai magyar festő Sajo Gyula valamint az üvegművész Bossanyi Ervin munkásságával. A Zsolnay porcelán története nagy érdeklődést keltett, és élmény volt a kortárs angliai magyar keramikus Vamos Kati oxfordi kiállítása.
Korábbi budapesti angol nagykövetek szívesen jönnek előadni, mint ahogy jó a kapcsolat a londoni magyar nagykövetség munkatársaival is. A londoni Magyar Kulturális Központ beindítása kettős segítséget jelent: az oxfordi műsor látható a londoni műsorfüzetekben és egyes alkalmakkal sikerült előadókat, vendégeket ‘megosztani’ és támaszkodhat a Társaság Londonra filmek kölcsönzésében is.
Milyen tehát a Társaság? Élénk, színes és baráti.
A Soros ösztöndíj megszűnt, de továbbra is érkeznek magyar (köztük több Magyarorszagon kivüli magyar) diákok, fiatal kutatók és au pair-ek. Az ő jelenlétük biztosítja, hogy a Társaság nem öregszik. A korosztályok összeismertetése néha nehezen megy, ezért is szervezünk partykat, ritkábban népitáncot és évente egy kirándulást. Az össszejövetelek többnyire angolul vannak. Egyre többen jönnek, akik nem magyarok, de például Magyarországon tanultak vagy dolgoztak vagy témájuk magyar. A Társaság magyarországi elismerésének jele, hogy 1998-ban Kati Evans a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet kapta. A mindenkori műsort az Interneten is megtalálhatjátok az Oxfordi Magyar Társaság honlapján. www.hungsoc.com
